1. ( -t ragos hat-val is ) lábát (a járás mozdulataként) egy kissé megemelve odább teszi, és testsúlyával ránehezedik. óvatosan lép; nagyot lép. | egy v. több ilyen mozdulattal vhova jut. az emelvényre lép. | ▸ valamibe lép vízbe lép.

2. vhogyan megy, lépked. egyszerre lépnek.

3. sp ját (sakk)figurát a szabályoknak megfelelően más helyre tesz. bástyával lép.

4. haladása, alakulása során vhova jut, kerül. a negyedik osztályba lép.

5. vhol tevékenykedni, működni kezd. hivatalba lép; ▸ valakinek a nyomába nyomdokaiba lép ▸ valakinek, valaminek örökébe lép | <kif-ekben:> valaminek valamilyen állapota megkezdődik. érvénybe, hatályba lép. | <kif-ekben:> valamilyen viszonyba, kapcsolatba kerül valakivel. érintkezésbe, házasságra lép valakivel.

6. <valamilyen ügyben> eljár, intézkedik. a főnök már lépett.

7. ritk <közösségbe> belép. mikor lépett az egyesületbe?

[?fgr ]

a hasüreg bal felső részében levő szivacsos szerkezetű, vérképző szerv.

[ fgr ]

1. ritk madárlép.

2. rég lépvessző. | ▸ lépre csal, visz valakit | ▸ lépre megy akad, kerül, ragad

[ szlk v. szln ]

a méheknek hatszög alakú sejtekből álló, viaszból való építménye a méz és az ivadékok elhelyezésére.

[?↔lep ]

1. <a cselekvés képességének v. lehetőségének kif-ére>. [nem] szívelheti; [itt nyugodtan] alhat.

2. <annak kif-ére, hogy (jogilag) szabad valamit tenni.> [munka után] hazamehet. | <szerény, udvarias kérésben.> kaphatnék [egy kávét]?

3. <a cselekvés, történés valószínűségének kif-ére.> [a lelet az ókorból] eredhet.

4. <annak kif-ére, hogy valakinek (helyzetéből adódóan) valamit tennie kell.> [ha ezt megteszi,] szégyellheti magát.

1. <előző tagadáshoz kapcsolódva:> szintén nem. éva nem szólt, ica sem; nem bántom, hozzá sem érek. | ▸ sem nem nem jött, sem nem írt. | páros, es. többszörös haszn. sem így, sem úgy nem jó. | <kif-ekben, se alakban.> ▸ sem éjjele, sem nappala ▸ sem inge, sem gallérja ▸ sem több, sem kevesebb | <elhallgatott előzményre utalva.> az sem baj, ha reggel jössz! ▸ ezt sem nekem mondták | <magyarázó, ill. helyesbítő tartalmú tagadó m kapcsolására:> nem is. nincs vége, azaz még meg sem kezdődött.

2. <állító m után, a vele tartalmilag rokon (le)fokozó értelmű tagadó m-ban.> mindent elhoztam, a tollat sem felejtettem el.

3. <a mellékm-ban közölt körülmény ellenére való tagadás kif-ére.> ha kérnék, sem adnám.

4. <választó ksz után, az állítm megismétlése nélkül:> nem. nem tudom, jó-e vagy sem.

5. ▸ sem is meg sem is hallotta.

1. <nyomatékos tagadás kif-ére.> eszembe sem jut; ▸ mondanom sem kell ▸ közel sem távolról sem ▸ egy cseppet sem ▸ szót sem érdemel ▸ azért sem azért sem adok!; ▸ akár sem ha akarod, akár el sem adom!

2. <tagadó névm v. hsz kiegészítésére.> semmit sem lát; sehogy sem győzi. | <harmadik tagadó szóként.> nem jön senki sem. | ritk <a ki, mi névm után, nyomatékos tagadás kif-ében.> mit sem tud róla.

1. súlyával ránehezedik valakire, valamire. ▸ valami nyomja a szívét, lelkét ▸ valami nyomja a begyét | így valamilyenné formál. laposra nyom valamit. | (t. n. is ) <ruhadarab, tárgy> szorosságával v. keménységével tartósan kényelmetlen v. fájó érzést okoz. nyom a cipő. | biz érvényesülésében akadályoz. sokáig nyomták a munkahelyén.

2. ▸ valamennyit nyom | ▸ nem sokat nyom a latban

3. nekitámaszkodva v. (lefelé) tolva valakit, valamit elmozdít(ani) v. rögzít(eni igyekszik). belülről nyomják az ajtót; mélyre nyomja az ásót. | <alkatrészt> így működtet. nyomja a pedált.

4. <folyadékot, pépet, gázt> feszítőerővel csövön, nyíláson át vhova juttat. fogkrémet nyom a fogkefére.

5. biz <ügyet> megvalósításában, <személyt> előrehaladásában segít, támogat.

6. <tárgyat, testrészt> szorosan és tartósan hozzáérint valamihez. az ablakhoz nyomja a homlokát. | <kif-ekben:> ▸ csókot nyom valakire, valamire ▸ koppintást, barackot nyom valakinek a fejére

7. hirtelen vhova tesz valamit. valakinek a markába nyom valamit.

8. <megjelölésre való eszközt> úgy szorít valamihez, hogy az nyomot hagy azon. bélyegzőt nyom valamire. | <rajzolatot> így létrehoz. pecsétet nyom valamire. | nyomtat. már nyomják a könyvet.

[?fgr ]

1. valamivel való érintkezés után vmely felületen maradó elváltozott rész. piszkos kéz nyoma. | valakinek, valaminek elhaladása után visszamaradó ilyen elváltozás. a kerékpár nyoma; ▸ valakinek, valaminek a nyomában ▸ nyomon követ valakit, valamit

2. tapasztalható jel, bizonyság v. maradvány. a háború nyomai; ▸ nyoma sincs semmi nyoma ▸ nyoma vész ▸ nyomra vezet

3. ▸ nyomokban ▸ bottal üthetik a nyomát ▸ lába nyomába sem léphet ▸ a lába nyomát is megcsókolhatja

[↔nyom¹ ]

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. embernek, szárazföldi állatnak állásra és helyváltoztatásra való végtagja. vékony lába van. | lábfej. töri a cipő a lábát. | <kif-ekben.> ▸ a lába alá elé néz ▸ láb alatt van ▸ lábába megy száll az ital, a bor ▸ gyenge lábon áll ▸ nagy lábon él ▸ megáll a maga a saját lábán ▸ lábra áll ▸ nem teszi be a lábát vhova ▸ lábtól fekszenek ▸ fél lábbal a sírban van ▸ a lábával szavaz

2. tárgynak az a(z oszlopszerű) része, amelyen áll. az asztal, a híd lába. | zene vonós hangszeren a fedőlapra merőlegesen, a hangrések közé helyezett, áttört húremelő keményfa lap(ocska).

3. hegy(ség)nek, földhányásnak stb. az alsó része. a bükk lábánál; a töltés lábánál.

4. ▸ a telek, az udvar lábja

5. ▸ lábon lábán lábon adja el a termést.

6. régi, ill. külföldi hosszmérték: kb. 30 cm. | (jelzőként) ilyen nagyságú. 1500 láb magas.

7. irodt versláb. ▸ lába kel ▸ az egyik lábad itt legyen, a másik ott! ▸ lábuknál fogva húzza le a szenteket az égből ▸ lekap valakit a lábáról

[ fgr ]